Sziasztok,
Elkészült a legújabb művem, amit én könyvjelzőnek használok. Nagyon szép virágmotívum található rajta, melyet körbevesz egy keret. A szegély arra szolgál, hogy nem bomoljon tovább az anyag. Ez a megoldás nagyon praktikus és egyszerű.
Jó munkát!
Sziasztok!
Karácsony alkalmából egy kis Mikulás fenyőt készítettem, amit most meg szeretnék mutatni. Nagyon egyszerű elkészíteni és jól mutat :)
Elkészítés:
Olyan lapot kell választanunk amelynek egyik oldala piros a másik fehér és négyzet alakra kell vágnunk.
1. Színes oldallal lefelé tartjuk a lapot, majd félbe hajtjuk.
2. A két felső sarkot középre hajtjuk.
3. Mind két oldalt felülről középre hajtjuk.
4. Megfordítjuk.
5. Felhajtjuk alulról úgy, hogy a sapka rész és a kabát rész arányos legyen.
6. A kezeket hátra hajtjuk.
7. A Mikulás kezeit előre hajtjuk úgy, hogy egyforma legyen.
8. Szemet, szájat, orrot és gombokat is rajzolhatunk a Mikulásnak.
9. Egy zöld papírból fenyőfát hajtogatunk, majd a Mikulásokat felragasztjuk. A kabátra felírhatjuk 1-24-ig a számokat, a csúcsát díszíteni lehet csillaggal. A tetejére akasztót is rakhatunk, így bárhova fel lehet akasztani. Ezen a fenyőn 24 db Mikulás található.
Jó munkát az elkészítéshez!
Sziasztok!
Meg szeretném mutatni az egyik alkotásomat, amely ebben az évben készült. Egy zöld kawasaki, amiben az az érdekes, hogy nem találtam kimondottan kawasaki motor mintát, ezért elkezdtem böngészni a neten. Találtam nagyon sok motoros képet és végül azt az egyet is megtaláltam, amit szívesen kivarrtam volna. Sajnos az volt a bökkenő, hogy csak kép volt és nem minta.
Nagyon tetszett és gondoltam annak az embernek is tetszene, akinek ki szerettem volna varrni a motort. Nem volt sok választásom, magam elé vettem a képet, egy nagy kockás lapot (melyet összeragasztgattam), némi színes ceruzát és megrajzoltam a mintát. Ezután már csak annyi volt a dolgom hogy a megfelelő fonalakkal kivarrjam. Úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült J
Szerencsére annak a fiúnak is tetszett, akinek készült a kép, akit mindennél jobban Szeretek.
Boldog Születésnapot Kívánok Szerelmemnek: Bencének!
Sziasztok!
Végre elkészült legújabbi alkotásom :)
Egy születésnapra készült, egy számomra kedves embernek, akiről tudni kell, hogy a beceneve Kacsa. Gondoltam varrok születésnapjára valamit, sokféle dolog eszembe jutott de végül kacsára esett a választásom. Kacsák között is elég nehéz volt a választás, mert 3 kacsa közül végül csak egy maradhatott. Gondolkodtam vadkacsán, disney figurás kacsán, és egy édes sárga kacsán. Végül úgy gondoltam, hogy a szülinaposhoz a sárga kiskacsa illik.
A képkeret is saját munkám, origamit is nagyon szeretem, bár nincs hozzá nagy tehetségem, az egyszerű modelleket tudom csak megcsinálni ( virágok, kiskosarak, és a kedvencem a kusudama ).
Itt is szeretnék Boldog Születésnapot Kívánni Kacsának, akinek a becsületes neve Anikó.
Sziasztok!
Végre meg tudom mutatni saját munkáimat, melyeket már évek óta elkészítettem és eddig csak én gyönyörködtem benne.
Íme a 2 db cicás művem:
Egy régebbi alkotásomat is meg szeretném mutatni, melyet nagyon régen készítettem, de ez látszik is a képen. Bevallom nincs nagy tehetségem a rajzoláshoz és a festészethez, pedig családfámon nem ez látszik.
Sziasztok!
Hoztam pár mintát! Mivel a cica a kedvenc állatom, úgy gondoltam, hogy cicás mintákat teszek fel nektek, remélem lesz köztetek, aki veszi a bátorságot és kivarrja az egyiket, még ha az a legegyszerűbb is.
(külön lapon kicsit nagyítani is lehet a nagyobb képeket)
Ezek közül még csak egyet varrtam ki, azt is jó régen, már évekkel ezelőtt. Mikor megkaptam a mintát keresztanyukámtól - aki szintén rajong a keresztszemes hímzésért és mindenféle kreatív dolog iránt – nagyon boldog voltam, mert mindig is olyan cicát szerettem volna. A minta kivarrása sajnos több évet vett igénybe, mert mindig félre tettem valami miatt, de szerencsére már kész, és nagyon büszke vagyok rá. Szerencsére az egyik gyerekkori álmom is valóra vált, mikor 2008-ban egy kertes házba költöztünk, mert akkor kaptam meg az én kiscicámat, akinek a becsületes neve MimiMumu. Sajnos előző házunk nem tette lehetővé, hogy macskát tartsunk, mert kicsi volt a kert, házrészben laktunk és a szomszédok se nagyon örültek annak, hogy éjnek idején, mikor mindenki az igazak álmát alussza felbőg egy macska, majd komótosan kilépve az ajtón, hogy elkergesse, egy nagy adag macska piszokba lépjen.
Mikor 5 kiscica közül kiválasztottam a sajátomat - mind kandúr volt – azt a cicát választottam, amelyik a legjobban hasonlít az anyjára. Soványka és vad cica volt, pont mint az anyukája. Az anya cica egy kóbor macska volt, mi fogadtuk be és etettük testvéremmel. Szüleink nem is tudták pár hétig, hogy eggyel több éhes száj van akit etetnek, de végül megtudták. A cica nem maradhatott sokáig, mert 4 tündéri kiscicája lett – mind kandúr volt - . Szerencsére még volt egy kis időnk a cicákkal játszani, mert mama befogadta mind az 5 kis új jövevényt.
Majd egy évvel később megszületett az én kis MimiMumum. Tündéri egy macska, nem lehet nem szeretni, és annak ellenére, hogy mikor lehoztuk nagyon vad volt, félt minden embertől, de nagyon hamar emberbarát lett, és azóta is bárki megsimogathatja aki érdemes rá.
Tetszik még az Egyiptomi Mau, Sziámi, Savannah és még sok más fajta is.
Te hogy állsz a macskákkal?? Vagy a kutyákat jobban kedveled?
Sziasztok!
Rögtön a második postom egy vendég post, arról, hogy milyen mély nyomokat is tud hagyni az emberben a varrással való első komoly találkozás. :-)
Hogyan is találkoztam én a varrással?
Poros, fülledt falusi nyári délután volt. Lusta felhők mozdulatlanul függtek az égbolton, a hőség még nem volt oly alattomos, mint a mai nyarak fullasztó forróságai. Szél nem mozdult, az utca kihalt volt. Hétfő lévén a strand zárva, a tévében nincs adás, Zsoltiék a Balatonon. Mit lehet ilyenkor csinálni? Kimentem az erkélyünkre (Bár falun laktunk, a mi házunk volt nagyon sokáig az egyetlen társasház - „emeletes” – falunkban.), és leültem egy sámlira. Elnéztem az üres utcát, ahogy nagy komótosan néha el – el vánszorog egy zetor, vagy egy lovaskocsi. Halgattam a papék pulijának csaholását (Ritka alattomos egy jószág volt. Sokáig rettegtünk focizás közben, hogy mi van, ha megint átmegy a labda hozzájuk- És akkor ki megy át érte? Vajon Csengő – micsoda név egy pulinak - kit kerget majd meg?).
És ezen a lusta délutánon volt alkalmam először jó sokáig megfigyelni anyukámat, ahogy akkurátus, nyugodt mozdulatokkal hímzett egy párnahuzatot (Míly élesen megmaradt bennem ez a kép.). Felfoghatatlan talány volt ez nekem akkor. Vajon nem unja? Nem fárasztja az a – kivülről látszólag – monoton, tevékenykedés! Micsoda elfecsérelt idők! Gondoltam. Mennyi mindent lehetne csinálni ehelyett! El lehetne menni például biciklivel a Keletihez. Vagy békákat lehetne hajkurászni az árokparton. Vagy csak egyszerűen focizni egy jót. Esetleg, ha esőre áll, akkor elballagni a közkönyvtárba egy jó kombojos könyvért... Na de varrni!!! Megfoghatatlan dimenziók felé nyitott volna nekem kaput, amit mind a mai napig nem léptem át: a varrás és hímzés elérhetetlen távlatai mind a mai napig számomra fehér foltjai a kreatív hobbik hatalmas térképének.
Az álmos nyári lég lustán vánszorgott köröttem, és én oly unalommal bámultam azokat a tevékeny ujjakat, s oly elfecséreltnek éreztem a drága nyári szünet aranyat érő perceit, melyet nem játékkal töltöttem! Szentségtörés volt minden egyes pillanat, amikor is nem élvezhettem ki a játék önfeledtségét. Az a délután egy örökkévalóságig tartott, sosem ért véget, s talán még ma is tart. De azokat az elfecséreltnek hitt arany perceket soha nem kapom már vissza, s édesanyám komolyan figyelő tekintete, s szapora öltései mellet ücsörgő gyermekkorom ma is hiányzik!
-
Szívesen veszek bármilyen más történetet is! :-)
Sziasztok!
Dité vagyok, ez itt az én kis kuckóm :)
Nagyon szeretem a keresztszemes hímzést, ahogyan a kis x-ek egymás mellet elhelyezkednek és egy teljes képet alkotnak. Ennek a hímzésnek csak egy hátránya van, hogy nagyon lassú és időigényes, no meg persze türelem és kitartás kell hozzá, de a végeredmény nagyon is csodaszép. Aki már belekezdett hasonló munkába, ezt már mindet tudja, és ők is rengeteget tudnának erről mesélni.
Általános iskolában tetszett meg nagyon a keresztszemes hímzés Technika órán az volt a feladat, hogy mindenkinek választani kellett egy keresztszemes mintát és a tanár megmutatta, hogy hogyan is kell varrni. Közeledett a karácsony, úgyhogy én egy szarvasos télapós képet választottam, amely még mindig szüleimnél ki is van rakva. Nem telt el sok idő és már elkezdtem a következő kis képemet, amelyen egy kismaci volt télapó sapkában. Az első nagyobb sikerélményem egy sárkány volt, amely többeknek ismerős is lehet, mert sokan kivarrták már a Keresztszemes magazin 2005. januári számában található Kínai Sárkányt.
Ez csupán a kezdet volt…
-
És ti hogy kezdtétek...?
Az első sikerélmény!
Ez már komoly munka gyümölcse volt.
